Sziasztok!
Pénteken volt egy éve, hogy megírtam első bejegyzésem. Hirtelen ötlettől vezérelve, két hét után rászántam magam a blog indítására. Elterveztem, hogy majd minden nap írok, és előre összeállítom a bejegyzéseket, aztán ebből persze nem lett semmi. Minden iromány random született, nem tudtam egy sémát követni, pedig mennyi tervem volt :)
Hogy majd lesz hétfői meg pénteki rovat, más-más témákkal, de nem úgy alakult, én meg nem izgultam rajta sokat. Visszatekintve nem bánom már, hogy így alakult, hiszen minden okkal történik, ebben hiszek.
Tavaly ilyenkor izgatottan figyeltem a statisztikákat, hogy hányan olvassátok el a bejegyzéseket, és kíváncsian vártam a visszajelzéseket az ismerőseimtől. Nagyon örültem, hogy pozitívan fogadták, mindenki mellettem állt és támogatott az indulásnál, és azóta is folyamatosan.
Nagyon sok minden változott az elmúlt egy év alatt. Nagyjából ilyentájt volt az utolsó vizsgaidőszakom alapképzésben, aztán júliusban, a vizsgák végeztével megkezdtem a szakmai gyakorlatomat a (bátran állíthatom) világ legjobb cégénél :) Már a második nap teljesen beleszerettem, és ez azóta is töretlen. Szerencsére a munkatársaim is lelkesedtek az alkotásaimért, így született meg a Csálé felirat, életem eddigi egyetlen Házi Áldása, majd a Pongi felirat is.
Októberben a szakdolgozat írása, novemberben a leadása, decemberben pedig az államvizsga foglalt le, ekkor volt egy jó nagy kihagyás, 3 hónapig egy bejegyzés sem született. Hímezni is kevesebbet hímeztem, mondhatni semennyit. De a visszatérés annál jobb volt, mindig imádok tűt venni a kezembe.
Kisebb dolgok készülgettek, most májusban vágtam bele egy nagyobb, régóta tervezgetett projektbe: készül az első terítőm, amit miután elkészültem vele, szeretném körbehorgoltatni nagymamámmal, már alig várom, hogy dicsekedhessek vele :)
Imádok hímezni, külön öröm, ha ez másoknak is tetszik. Hasonló beállítottságú emberekkel is nagyon szeretek együtt lenni, vagy csak beszélgetni. A napokban volt, hogy a munkámból kifolyólag rengeteg emberrel vagyok kapcsolatban, és mikor említettem neki, hogy én is hímzek, akkor meghívott egy közös hétvégi hímzésre, kvázi ismeretlenül, de nagyon jól esett. Ennyit számít egy közös hobbi, sokkal közelebb képes hozni az embereket egymáshoz :)
Puszi: Bagolyka
Ui: hamarosan mutatom a most készülő terítőmet is, ami inkább a reggelik kiegészítője lesz (:
