Nyakláncok

Sziasztok!

Sajnos nem jönnek a szavak, így gondoltam kikapcsolódásként írok Nektek egy bejegyzést. Éreztétek már azt, hogy valamit nagyon meg kellene csinálni, de egyszerűen nem jön össze? Neki ültem ma este is a szakdolgozatnak, de ma alkalmatlan vagyok erre. Egyetlen oldalt bírtam összeszenvedni, és feladtam. Inkább olvastam helyette, így már körvonalazódott a következő megírandó fejezet, de nem tudtam értelmesen nekikezdeni. Alszok rá egyet, és holnap jobb lesz.

Tappancsos medál lencse nélkül

Addig is hoztam pár nyakláncot. Az egyik, még Csálé kapcsán született, egy tappancsos medál. Most először rendeltem a medálokhoz való lencsét is, így ezt is kipróbálhattam, és nem csalódtam benne, elnyerte a tetszésemet, fogok rendelni legközelebb is. Így talán jobban meg lehet majd védeni a hímzést a koszolódástól.

Lencsével

A másik két medál pedig egyszerre készült el, az egyik egy kereszt, mellette pedig egy R betű, ami egy szülinapra készült. Nektek a három közül melyik tetszik a legjobban? Nekem a tappancsos a kedvencem, néha még hordani is szoktam. Ez azért furcsa, mert bár szívesen készítem sorozatban az ékszereket, hordani nagyon ritkán szoktam őket.

Kereszt és 'R' betű

Várom a véleményeteket, remélem hamarosan megszületik a szakdolgozatom, és ismét hódolhatok a szenvedélyemnek. Ott vár rám az a nagy-nagy munka, amit egyszer már említettem Nektek, alig várom, hogy befejezzem, és megmutathassam mindenkinek, mert szerintem nagyon szép lesz.

Az esős idő ellenére legyen szép napotok, és vegyétek észre a pozitív dolgokat, amit körülvesznek titeket nap mint nap!

Csálé a modell

Sziasztok!

Pont két hete, hogy utoljára írtam, viszont a téma nem változott: ismét a Csáléról készült képeket mutatom meg Nektek. Az első bejegyzést itt olvashatjátok, amiben megemlítettem Csálét, a másodikat itt, ez pedig már sorban a harmadik.

Íme a legelső fotó, mikor a felirat a kutyus közelébe került, és szerintem nagyon jól áll neki. Imádom ezt a pózt is, amikor ránézek, egyből jobb kedvem lesz tőle, olyan kis pozitív sugallata van a képnek.

A második képet pedig ma kaptam, ezért is írok most. Bekeretezésre került ez a munkám is, és ennek is előnyére vált. Tökéletes keret, tökéletes kutyusnak, a tökéletes helyre.

Remélem Nektek is tetszik, én tudom, hogy jó helyre került a kép, és igaz, még a kutyával nem találkoztam, de ami késik… (:

Legyetek jók!

Csálé

Sziasztok!

Valóban nem telt el sok idő, és ismét itt vagyok. Mert tudok mit mutatni Nektek (:

Írtam, hogy elkészültem a kutyusnak szánt munkámmal. Keresem a megfelelő szót rá, de nem tudom. Névtáblának mondanám, ugyanis nincs háza, amire rá lehetne írni a nevét, így a fekhelye fölé lesz kitéve ez a kis képecske, majd keretezés után.

Hoztam a fázisfotókat. Nagyon hamar elkészültem vele, két délutánba telt csak, és ha varrok, amúgy is repül az idő.

Sokáig nem tudtam, hogy is fogom kivitelezni ezt a nevet tappancsokkal, és a tervek csak jöttek, jöttek, de egyik sem volt szimpatikus, így tovább tartott kitalálni, mint megvalósítani ezt a művet.

A barna szín az biztos volt, így a nevet ezzel kezdtem hímezni, a legsötétebb barnámmal. Annyira szeretem ezt a betűtípust, nagyon könnyen lehet vele haladni, gyorsan megvannak a betűk egymás után, és hopp, egyszer csak kész is lettem vele.

Ezután jöttek a tappancsok. Egyet? Kettőt? Négyet? Kicsit? Nagyot? Barnát? Kicsit világosabbat? Tarka legyen? Nem volt egyszerű, de véleményem szerint (és várom a Tiéteket is) megtaláltam a lehető legjobb megoldást.

Amikor barnával dolgozok, mindig beleszeretek ebbe a színbe. Talán a csokoládé miatt (aminek nem lehet ellenállni), vagy nem tudom miért, de a barna olyan különleges szín a számomra.

Hétvégén medált is készítettem, csak mert annyi időm volt, amint megszárad a ragasztó, és sikerül összeeszkábálnom, mutatom azt is.

És halkan jegyzem meg, hogy belefogtam egy óriási munkába is (amit nem kellett volna, tekintve hogy a szakdolgozatot lassan le kellene adni, és az államvizsga sincs olyan messze), amit szintén nem lehet letenni, és már imádom. Csak piros színnel dolgozok, fehér Aidára, az eredmény pedig 25cm-es négyzet alakú falra való valami lesz. Többet most nem árulok el, de lehet találgatni (:

Remélem hamarosan újra tudok valami szépséget mutatni Nektek. Sziasztok!

Lovas doboz

Sziasztok!

Ma egy ősrégi munkámat szeretném Nektek megmutatni, még annak ellenére is, hogy ketten is leszólták szegénykét. Szerintem pedig egészen jól sikerült, ennél szebben most sem tudnám megcsinálni. Na, akkor mutatom:

Egy barátnőmnek készült. Ja nem is. Ő több mint egy barátnő. Sajnos, elég ritkán találkozunk, mivel Őt elfújta a szél gimi után, de pénteken volt szerencsénk összehozni egy találkozót, és ismét feltöltődtem (: Ha reggelig beszélgettünk volna, akkor sem fogytunk volna ki a témából. Csak úgy repült az idő. Remélem, mihamarabb visszafúj a szél a közelembe.

Visszatérve: ez a dobozka ezer évvel ezelőtt készült, meg sem tudom mondani mikor, de azóta sem találtam a környéken ilyen dobozt, ha valaki tudja, hogy hol lehet ilyen dobozt szerezni, az kérem, írja meg nekem. Azért ló került rá, mert Ő szereti a lovakat. Így kézenfekvő volt. Szerintetek is bénára sikerült? Lehet elfogult vagyok…

A hétvégém tartalmasan telt, volt időm egy kicsit varrogatni, így két művem is elkészült: az egyik a szivárványos szívecskés nemtudommi, a másik pedig amit Csálénak készítek. Hétfőn fogom átadni, aztán a héten majd mutatom Nektek is. Félig elkészült még egy medál is, majd hozom azt is a héten, amint elkészültem vele teljesen.

Holnap új hét kezdődik, kívánok Nektek minden jót.

Félkészen

Sziasztok!

Ma félkész dolgokkal jövök nektek, és egy régen várt munkám végleges formájával.

Kezdem a még nem is félkész, még épp csak elkezdett munkámmal. Tegnap estem neki, tovább tartott megtervezni, mint amennyi idő alatt el fog készülni, de jó munkához idő kell, így vagy úgy. Várom már, hogy elkészüljön, és egyben lássam az egészet. Egy kutyusnak készül, nem rég írtam erről: itt elolvashatod.

Második épp most az összes megkezdett munkáim közül a kedvencem. Na jó, most tettem le a tűt a kezemből, és épp ezt varrtam, ezért ez most a kedvencem. Tegnap este még a Csálés volt a kedvencem. És ott van még persze a tányéralátét is, ami elkészülhetne már…

Nem rég Pesten jártam, ott sikerült beszereznem ezt a színátmenetes fonalat (nem mintha itthon nem lenne…), és azonnal tudtam, hogy ehhez a mintához tökéletes lesz. Egy csoportban bukkantam erre a mintára, és mindenki máshogy készítette el, de nekem a színátmenetes fonal jött be a legjobban, és mivel még nem dolgoztam ilyen fonallal, nagyon örültem neki.

Harmadszorra pedig egy jó régi munkám, amit múlt héten sikerül végleges formájára alakítani. Készült már egy párna a Szerelmespáromnak korábban, és a mostani párna annak a testvére lett, ezért is lett fekete a huzat. Kicsit túl komolynak tűnhet, de oka van: a testvére is fekete és piros színű, így ennek is feketének kellett lennie. Nemsokára megmutatom azt a párnát is Nektek.

Múlthéten találtam meg a tökéletes gombot a párnához, ezért váratott ennyit magára, de azonnal fel is varrtam, amint volt rá időm, és tádáá, ez lett belőle.

Remélem tetszett ez az össze-vissza bejegyzés Nektek, írjátok meg véleményeteket, melyik tetszik a legjobban. Hamarosan jelentkezem újabb bejegyzéssel, ígérem (:

Vendéglátás: Zöld kendő Anyukámtól

Sziasztok!

Írtam már Nektek, hogy ezt a művészi vénát én örököltem, ugyanis Anya is és Nagymamám is alkotnak. Most először szeretném megmutatni Anyukám egyik alkotását.

A kendő készült el először, és igen nagy munka volt, méretét tekintve is egészen nagy. Szerintem Anya sem gondolta, hogy ennyi munka lesz vele, és főleg, hogy ennyi cérnát elhasznál, mire a végére ér (:

A már említett esküvőre pedig, elkészült a kendőhöz illő felső is, szoknyával, de csak a felső kapott hímzést. Az a jó benne, hogy nem is kell hozzá nyaklánc, kiemeli a dekoltázst.

Többet erről nem is tudok Nektek írni, beszéljenek helyettem a képek:

A hímzett kendő és a felső

Remélem tetszett a bejegyzés, szerintem csodaszép ez a méregzöld kendő ezzel az aranybarna fonallal.

Nem tudom, láttátok-e már, de minden bejegyzés alá került egy kis "szavazó", bátran használjátok.

Valamint, már Google+ -on is követhettek, ha szeretnétek, és az emailre is várom a véleményeket.

Kellemes augusztus 20-át mindenkinek, remélem az időjárás kegyes lesz hozzánk, és minden program úgy zajlik majd, ahogy azt megtervezték.

Szép napot! Sziasztok!

Szerelmes kutyák

Sziasztok!

A mai bejegyzést Csálénak küldöm sok szeretettel (:

Akkor akartam megmutatni Nektek ezt a munkámat, amikor már teljesen elkészült, de mivel ez nem várható még a közeljövőben, így (ha már ma előkerült), ezt hoztam most.

A mintába az első pillantásra beleszerettem, így nem volt kérdés, hogy elkészül-e vagy sem. Csak, hogy mikor. Viszont nagyon haladós minta, szerettem varrni – mondjuk, nincs olyan, amit nem szerettem. Mutatok egy képet arról, milyen volt még kontúr nélkül:

Ilyenkor mindig meglep, mennyit számít a kontúr, de erről már írtam párszor.

Eredetileg ez a kis képecske egy párnát díszít, rágombolható a párna elejére. Én is ilyennek álmodtam meg az enyémet, csak még a párnahuzatig nem jutottam el, de egyszer minden sorra kerül. Persze, ha véletlenül elkészül, megmutatom Nektek is.

És jöjjön a kontúros kép:

Annyira hangsúlyossá teszi a képet, „élővé”, mintha két teljesen más kép lenne, legalábbis nekem olyan.

Nem tudom, Csálé mennyire tud azonosulni a képpel, és mennyire nyeri el a tetszését, de Ő, nagyon belopta magát a szívembe. Most ismertem meg a történetét, és csak irigykedni tudok. Egy apró szelet csak, amit megtudhattam Róla, de biztos, hogy mindenkinek megváltozott az élete – méghozzá erősen pozitív irányba – mióta Ők egymásra találtak. Hiszem, hogy minden okkal történik, és az, hogy Csálé pont Őket „vonzotta be”, az sem lehet véletlen.

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, itt megnézheti Csálékát.

Puszilok mindenkit, és remélem hamarosan ismét jelentkezhetek valami újdonsággal.

Esküvős

Sziasztok!

Hétvégén esküvőn voltunk, így ez lett a mai témám, szeretném megmutatni Nektek, mit vittem nászajándéknak. Ezúton is kívánok sok boldogságot az ifjú párnak (:

Valami egyedit, valami személyeset szerettem volna, és azt, hogy ha rápillantanak, az esküvőjük napja jusson eszükbe. Két lehetőség jutott eszembe: kép és párna. Végül valamiért mégis inkább a párna felé hajlottam.

Valami monogram félét terveztem rá, rajzoltam, számoltam, és a végeredmény a képeken látható. Annyira egyedire sikerült, hogy a szívnek nincs is mintája, mivel előbb a betűk és a dátum lett meg, aztán keretbe foglaltam őket.

Anya vitte el a varrónőhöz, mivel nekem nem jutott rá idő, így nekem is meglepetés volt, milyen lesz. A végeredményt csak az esküvő előtti napon láttam, és nekem teljesen elnyerte a tetszésemet, na, de nem nekem kell, hogy tetsszen, hanem annak, aki kapja.

A párna hátterében pedig egy szintén kézzel horgolt terítő látható, ezt pedig Nagymamám készítette. Van egy olyan ötletem, hogy a hozzám tartozók munkáit is megmutatom Nektek, mivel Anyukám, és Nagymamám is szívesen foglalkozik horgolással, hímzéssel vagy éppen kötéssel, és csodaszépek a munkáik.

Hoztam pár képet az esküvőről is, fogadjátok ezeket szeretettel:

Nagyon jól éreztük magunkat szombaton, még egyszer sok boldogságot Nekik (:

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Egy kicsit kevesebb időm van mostanában, ugyanis múlt héten megkezdtem a nyári gyakorlatomat, ez az utolsó félévem. Szerencsére nagyon jó helyre kerültem, már az első nap megszerettem a céget, a környezetet, a légkört, azonosulni tudok az identitásukkal, így boldogan megyek be minden reggel „dolgozni”. Még a tanulás fázisban tartok, van anyag bőven, amit el kell sajátítanom, de nagyon szeretem.

Mára nem hímzést hoztam Nektek, inkább egy kis információt. Bővült a blog jobb oldala egy kis aprósággal, lett egy nagyon rövid leírás rólam, és alatta egy email cím. Ha valaki esetleg személyes üzenetet szeretne küldeni nekem, mától megteheti (bagolykaxszem@gmail.com).

De nem bejegyzés a bejegyzés, ha nincs benne legalább egy kép, és mi mást is mutathatnék most, mint egy újabb Bagolykát. Nemrégiben leltem rá egy hobbiboltban (biztos sok ilyesmi van, de nekem mindig boldogság olyasmit találni, amit még nem láttam), és nem hagyhattam ott.

Fából készült, egy lyuk van a feje tetején, igazából fogalmam sincs, mire fogom használni, de meg kellett vennem. Nektek van valami ötletetek?

Holnap szerda, és egy párna készül az esküvőre, amit már említettem egyszer. Nagyon várom már, hogy kész legyen, Anyának innen üzenem, hogy készítsen nekem fényképet, és küldje el minél hamarabb, hogy meg tudjam mutatni a nagyvilágnak is (: Köszönöm szépen (:

Szép napot mindenkinek, élvezzétek a jó időt!

Magyar címer

Sziasztok!

Kicsit estére csúszott a bejegyzés, de amit megígértem, azt megígértem.

Bő egy hónappal ezelőtt írtam Nektek egy helyről, egy megnyitóról, akkor még úgy volt, hogy hamarabb megesik a dolog, de nem így lett, így ez a bejegyzés ma kellett, hogy megszülessen. Lehet kicsit ködös a dolog, de mindjárt kibontom:

Történt ugyanis, hogy ez év áprilisában kaptam egy üzenetet a
Facebook-oldalamra, azzal a kérdéssel, hogy tudok-e esetleg egy magyar címert hímezni valamilyen szabadon választott hímzéssel.

Nagyot nyeltem. Én? Képes vagyok ilyenre?

Emlékeztem rá, hogy volt ilyen témájú mintám, izgatottan fogtam neki a keresésnek. Elküldtem a mintát az üzenet feladójának, aki minden egyebet rám bízott, így pár üzenetváltás után április vége felé neki is kezdtem a hímzésnek. Természetesen a választott hímzés a keresztszemes volt, mivel egyébbel még nem nagyon próbálkoztam, de ami késik… (:

Ez volt az első olyan munkám, amit az elejétől a végéig mértem, percre pontosan, ugyanis kíváncsi voltam rá, mennyi idő alatt készül majd el. Meglepődve tapasztaltam, hogy repülnek az órák, ha tű van a kezemben.

A minta elég nagy, ennek ellenére gyorsan haladtam vele, bár ez elég relatív. Elsőként a címer alját hímeztem, mert bevallom féltem a koronától. Főleg a korona kontúrja az, ami elég részletes volt, de a végeredmény eléggé olyan lett, amilyet szerettem volna.

Néhány számadat: az egész hímzés összesen 19 munkaórába telt, ebből csak az, hogy a korona részt körbekontúrozzam 3 óra volt. A címer többi részének kontúrja másfél órát vett igénybe. Az elkészült mű mérete: 11x22.5 cm.

Ez a „kis apróság” egy ma megnyílt vendéglátóhely falát díszíti már, kívánok Nekik minden jót, alakuljon minden úgy, ahogy Ők azt eltervezték. És üzenem, hogy nem túl sokára meg is látogatom az én kis csodámat (:

Remélem Nektek, olvasóknak is hasonlóan tetszik, mint a gazdájának, és ha az olvasó tudja, melyik étteremről is van szó, vet egy pillantást a címerre.

Üdvözlettel: Bagolyka

Kontúrozás előtt 

Kontúrozás után

Tányéralátét II.

Sziasztok!

Rövid helyzetjelentés lesz a mai, szeretném megmutatni, hogy haladok a tányéralátéttel, amit nemrég mutattam Nektek. Aki lemaradt róla, az itt megnézheti.

Jelenleg párhuzamosan dolgozom több hímzésen, így egyszer ez, egyszer az akad a kezembe, illetve nemsokára egy esküvő is aktuális lesz, arra is készülnöm kell.

Már írtam, mennyire macerás dolog ezt a tányéralátétet hímezni, annyira sűrű szövésű az anyag, de ha elég sokáig csinálom, rááll a szemem, és nem olyan nehéz. Nem sok van hátra belőle, de nem lesz még kész akkor sem, ha a fa elkészült. Szeretnék rá még valamit felülre is, vagy a sarkába, vagy lehet ráírom hogy jó étvágyat, vagy sormintát kap, még nem döntöttem el, ez a jövő zenéje.

Ha már zene, múlt héten óriási élményben volt részem, megrendezésre került ugyanis a XVIII. Debreceni Nemzetközi Katonazenekari Fesztivál, így három napig zenében úszkáltam. Mondanom sem kell, felemelő volt. Az a fegyelem, tisztelet, összeszokottság, csapatmunka, és kristálytiszta hangok, mind-mind elvarázsoltak. Meg is osztok Veletek is egy képet:

Ők a Lengyel Haditengerészet Díszelgő Zenekara. <3

Ti hogy álltok az élő zenével? Volt valaki Debrecenben múlt héten?

És mivel itt a péntek, kellemes hétvégét kívánok mindenkinek (:

(nem) Csak egy óra

Sziasztok!

Az egyik legnagyobb munkámmal jelentkezem ma, ami a mai napig kiemelt helyen van a szívemben.

Nagyon cuki háttértörténet is tartozik hozzá, amit nem bírtam pár könnycsepp nélkül leírni:

Mikor belevágtam ebbe a mintába, azt hittem, viszonylag hamar készen leszek vele, de kicsit elszámítottam magam. Apukámnak szántam, és mivel karácsony körül van a névnapja is, így erre a két ünnepre akartam befejezni. Sajnos nem tudom, mikor kezdtem neki, de a vizsgaidőszak, meg a karácsonyi készülődés lázában égve rájöttem, hogy nem fog elkészülni, így szomorúan lemondtam róla, és más ajándék után néztem.

Apukám szülinapja február elején van, így mondhatni „nyertem” még két hónapot. Abban a vizsgaidőszakban elég sokat voltam otthon, tanultam, majd a vizsgák végeztével is a szobámban ültem, és varrtam. Nagyon lassan haladtam vele, legalábbis elég sok volt a hímzendő rész, azt hittem sosem leszek készen vele. Apa csak annyit látott belőlem, hogy már megint az ágyon ülök/fekszek, nézem a tévét, és „nem csinálok semmit”. Néha bejött, akkor persze eldugtam mindent, így nem is sejtette.

Aztán egyszer csak elkészült. Még időben, keretezni is lehetett, nagyon izgatottan vártam, milyen lesz a végeredmény. Anyukámmal közösen választottunk neki keretet, viszont az elkészült műért csak ő ment el, de mikor megláttam, elállt a szavam. Órát szerettem volna belőle készíttetni, ahogy eredetileg az újságban is láttam.  Szerencsére a keretező vállalta így is, és profi munkát végzett, nagyon tetszett az egész.

Azt hiszem, azon a hétvégén át is adtam Apának.

Vacsora után történt, és Anya mondta, hogy mikor átadom, legyen ez a kísérő szöveg: „ez volt az a semmi, amit az elmúlt hónapokban csináltam”. Akkor még nem nagyon értettem, de mielőbb oda akartam adni. Apa még akkor sem sejtett semmit.

Izgatottan vártam, hogy kicsomagolja. Azt a pillanatot sosem felejtem el! Láttam rajta, hogy mennyire meghatódott, hogy mennyire tetszik neki. Még a keze is megremegett, a hangja pedig elcsuklott (: Azt hiszem, ez volt a legjobb ajándék, amit valaha adhattam Neki.

Ez után mondta el Anya, hogy Apa folyton zsörtölődött, hogy miért ülök reggeltől-estig a szobámban, és miért nem megyek sehova, meg amúgy is, már vizsgák sincsenek, időm is lenne, nem érti. Anya meg csak legyintett, hogy „jajj hagyjad már”.

Az óra azóta is az étkező falát díszíti, sikerült olyan keretet választani hozzá, ami tökéletesen illik a falhoz és a mintához is. A lakás legforgalmasabb helyén található, így mindig szem előtt van. Nekem személy szerint mindig az átadás pillanata jut eszembe, annyira jó ránézni.

Remélem Nektek is hasonlóan tetszik. Ha van vélemény, osszátok meg velem.

Szép napot mindenkinek!

Tányéralátét

Sziasztok!
Jelentem, letudtam az összes vizsgámat, és már tű is került a kezembe (:

Egy korábban elkezdett tányéralátét van most soron. Egy turiban találtam 4 egyforma alátétet, hibátlan állapotban, gondoltam, jó lesz ez még valamire, olyan szépek voltak. Sűrű szövésű anyag, nem kis bátorság kellett hozzá, hogy belekezdjek, de elkezdtem az elsőt. Eddig csak Aidával volt dolgom, most nagyon oda kell figyelni, hogy minden öltés a helyén legyen.

Már korábban kinéztem magamnak a mintát, ahogy ez lenni szokott, és hosszú számolgatások után sikerült eldönteni, hogy az egyforma stílusok közül, mégis melyik kerüljön fel az alátétre. Aztán azt kellett kitalálni, milyen színű legyen. Előszedtem az összes lehetséges fonalat, és végül a bordó mellett döntöttem, ezen a nyers anyagon nekem nagyon tetszik.

Úgy akartam, hogy csak egy kép nélküli, gyors jelentést írok magamról, de ezek után már nem tehetem meg, hogy nem mutatom meg az épp csak elkezdett alátétet:

Nektek hogy tetszik? Mit szóltok a színválasztáshoz?

Majd egyszer, ha a végére érek, hozom a képeket Nektek.

Addig is legyen szép napotok! (: