Csálé

Sziasztok!

Valóban nem telt el sok idő, és ismét itt vagyok. Mert tudok mit mutatni Nektek (:

Írtam, hogy elkészültem a kutyusnak szánt munkámmal. Keresem a megfelelő szót rá, de nem tudom. Névtáblának mondanám, ugyanis nincs háza, amire rá lehetne írni a nevét, így a fekhelye fölé lesz kitéve ez a kis képecske, majd keretezés után.

Hoztam a fázisfotókat. Nagyon hamar elkészültem vele, két délutánba telt csak, és ha varrok, amúgy is repül az idő.

Sokáig nem tudtam, hogy is fogom kivitelezni ezt a nevet tappancsokkal, és a tervek csak jöttek, jöttek, de egyik sem volt szimpatikus, így tovább tartott kitalálni, mint megvalósítani ezt a művet.

A barna szín az biztos volt, így a nevet ezzel kezdtem hímezni, a legsötétebb barnámmal. Annyira szeretem ezt a betűtípust, nagyon könnyen lehet vele haladni, gyorsan megvannak a betűk egymás után, és hopp, egyszer csak kész is lettem vele.

Ezután jöttek a tappancsok. Egyet? Kettőt? Négyet? Kicsit? Nagyot? Barnát? Kicsit világosabbat? Tarka legyen? Nem volt egyszerű, de véleményem szerint (és várom a Tiéteket is) megtaláltam a lehető legjobb megoldást.

Amikor barnával dolgozok, mindig beleszeretek ebbe a színbe. Talán a csokoládé miatt (aminek nem lehet ellenállni), vagy nem tudom miért, de a barna olyan különleges szín a számomra.

Hétvégén medált is készítettem, csak mert annyi időm volt, amint megszárad a ragasztó, és sikerül összeeszkábálnom, mutatom azt is.

És halkan jegyzem meg, hogy belefogtam egy óriási munkába is (amit nem kellett volna, tekintve hogy a szakdolgozatot lassan le kellene adni, és az államvizsga sincs olyan messze), amit szintén nem lehet letenni, és már imádom. Csak piros színnel dolgozok, fehér Aidára, az eredmény pedig 25cm-es négyzet alakú falra való valami lesz. Többet most nem árulok el, de lehet találgatni (:

Remélem hamarosan újra tudok valami szépséget mutatni Nektek. Sziasztok!

Lovas doboz

Sziasztok!

Ma egy ősrégi munkámat szeretném Nektek megmutatni, még annak ellenére is, hogy ketten is leszólták szegénykét. Szerintem pedig egészen jól sikerült, ennél szebben most sem tudnám megcsinálni. Na, akkor mutatom:

Egy barátnőmnek készült. Ja nem is. Ő több mint egy barátnő. Sajnos, elég ritkán találkozunk, mivel Őt elfújta a szél gimi után, de pénteken volt szerencsénk összehozni egy találkozót, és ismét feltöltődtem (: Ha reggelig beszélgettünk volna, akkor sem fogytunk volna ki a témából. Csak úgy repült az idő. Remélem, mihamarabb visszafúj a szél a közelembe.

Visszatérve: ez a dobozka ezer évvel ezelőtt készült, meg sem tudom mondani mikor, de azóta sem találtam a környéken ilyen dobozt, ha valaki tudja, hogy hol lehet ilyen dobozt szerezni, az kérem, írja meg nekem. Azért ló került rá, mert Ő szereti a lovakat. Így kézenfekvő volt. Szerintetek is bénára sikerült? Lehet elfogult vagyok…

A hétvégém tartalmasan telt, volt időm egy kicsit varrogatni, így két művem is elkészült: az egyik a szivárványos szívecskés nemtudommi, a másik pedig amit Csálénak készítek. Hétfőn fogom átadni, aztán a héten majd mutatom Nektek is. Félig elkészült még egy medál is, majd hozom azt is a héten, amint elkészültem vele teljesen.

Holnap új hét kezdődik, kívánok Nektek minden jót.

Félkészen

Sziasztok!

Ma félkész dolgokkal jövök nektek, és egy régen várt munkám végleges formájával.

Kezdem a még nem is félkész, még épp csak elkezdett munkámmal. Tegnap estem neki, tovább tartott megtervezni, mint amennyi idő alatt el fog készülni, de jó munkához idő kell, így vagy úgy. Várom már, hogy elkészüljön, és egyben lássam az egészet. Egy kutyusnak készül, nem rég írtam erről: itt elolvashatod.

Második épp most az összes megkezdett munkáim közül a kedvencem. Na jó, most tettem le a tűt a kezemből, és épp ezt varrtam, ezért ez most a kedvencem. Tegnap este még a Csálés volt a kedvencem. És ott van még persze a tányéralátét is, ami elkészülhetne már…

Nem rég Pesten jártam, ott sikerült beszereznem ezt a színátmenetes fonalat (nem mintha itthon nem lenne…), és azonnal tudtam, hogy ehhez a mintához tökéletes lesz. Egy csoportban bukkantam erre a mintára, és mindenki máshogy készítette el, de nekem a színátmenetes fonal jött be a legjobban, és mivel még nem dolgoztam ilyen fonallal, nagyon örültem neki.

Harmadszorra pedig egy jó régi munkám, amit múlt héten sikerül végleges formájára alakítani. Készült már egy párna a Szerelmespáromnak korábban, és a mostani párna annak a testvére lett, ezért is lett fekete a huzat. Kicsit túl komolynak tűnhet, de oka van: a testvére is fekete és piros színű, így ennek is feketének kellett lennie. Nemsokára megmutatom azt a párnát is Nektek.

Múlthéten találtam meg a tökéletes gombot a párnához, ezért váratott ennyit magára, de azonnal fel is varrtam, amint volt rá időm, és tádáá, ez lett belőle.

Remélem tetszett ez az össze-vissza bejegyzés Nektek, írjátok meg véleményeteket, melyik tetszik a legjobban. Hamarosan jelentkezem újabb bejegyzéssel, ígérem (: