Sziasztok!
Ma az első könyvjelzőmet mutatom meg Nektek, amire egy
hosszú nyakú zsiráf került. A mintájába szerettem bele, aztán mikor kaptam Aida
szalagot, akkor örültem nagyon, hogy pont ráfér a kiszemelt minta.
Általában úgy alakul, hogy lapozgatom az újságokat, és van
egy minta, ami megfog. Onnantól kezdve addig nem nyugszom, amíg azt ki nem
varrom. Először még azt sem tudom, mi lesz belőle, de érzem, muszáj
megcsinálnom, mert amíg nincs kész, hiányérzetem van.
Máskor, ha valamilyen alkalomra keresek mintát, mondjuk
ajándéknak, akkor nagyjából tudom, hogy mit szeretnék, és addig keresek, míg
meg nem találom a megfelelőt.
Nem mindig ragaszkodom a mintához. Szerintem attól lesz
valami egyedi, ha azzá teszem. Mondjuk a saját színeimet használom, ha úgy
tartom jónak. Sosem ragaszkodtam még görcsösen a megadott színkódokhoz. Előre
összeválogatom a színeket, ha valami hiányzik, azt beszerzem, és csak utána
indulhat a munka. Ez mind a kisebb, mind a nagyobb munkáimra igaz.
Szabadidőmet szívesen fordítom hímzésre, teljesen kikapcsol,
megnyugtat. Szeretem a gyorsan elkészülő, apró mintákat, ami akár egy délután
alatt elkészül, és már jöhet is a következő. Persze vannak nagyobb
lélegzetvételű munkáim is, azt egy kicsit későbbre tartogatom.
Amikor elkészül egy-egy darab, örülök nagyon, de már azon
jár az agyam, hogy mi legyen a következő. Nem szeretem, ha épp nincs belekezdve
semmibe.
Nagyon sok minta vár még rám, de egyszer mindennek eljön az
ideje. Haladok sorban, addig pedig van mit mutogatni Nektek is. Remélem
szívesen fogadjátok őket.
Írjátok meg véleményeteket, a kritikát is szívesen fogadom.
Ha tetszett lehet osztani, nézzetek be holnap is.
Szép napot Nektek (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése